Az újszülött éles, tagolatlan hangokat ad ki, mely a sírásra hasonlít leginkább. A szülők ezekre a jelzésekre foglalkoznak a babával. Megetetik, átpelenkázzak, megnyugtatják. Az újszülött kéthetesen már képes megkülönböztetni az emberi hangot más hangoktól (például a csörgője hangjától).

Beszédfejlődés szakaszai

A második hónaptól már többféle színezete van a baba hangjának, nyugalmi állapotban örömhangokat is kiad. Ezeket a hangadásokat a környezet értelmezi, jelentést ad neki. A baba már képes az emberi hang érzelmi változásait érzékelni.  Ebben az életkorban a hangadás mozgással, rugdalózással is együtt jár.

A harmadik hónaptól a baba elkezdi utánozni a saját hangjait, gőgicsél. Ekkor lép kapcsolatba a hallás és a hangképzés. Süket újszülöttek három hónapos korukig ugyanolyan intenzíven hallatják a hangjukat, mint a halló társaik, ettől a kortól azonban ez megváltozik, mivel nem kapnak hallási visszajelzést, egy idő után abbahagyják a gőgicsélést.

Körülbelül 4 hónapos kortól (a mászás kezdetéig) a gagyogás, a hangképzéssel való játék a baba kedvenc elfoglaltsága, nagy örömét leli benne. Megfigyelték, hogy a csecsemők a világ bármely pontján sokkal többféle hangot képeznek, mint amennyi a saját anyanyelvükben fellelhető. Gagyogásukban kétszáznál is több hangot találhatunk. Minden hangot kipróbálnak, amelyet csak létre tudnak hozni. Ezután már a környezeten múlik, mely hangokat erősíti meg. Amelyeket nem hallja, azokat elhagyja, amelyek pedig megtalálhatóak a környezet beszédében, azok rögződnek. Innentől válik az utánzás meghatározóvá. Az anyanyelv hangjai kiemelkednek a sok hang közül, s annak hanglejtését is elkezdi utánozni.

Hat hónapos kortól a hangadás mellett a beszédértés is egyre nagyobb szerephez jut. A kettő fejlődése egymást segíti. A gagyogásban először a hangkettőzés jelenik meg, olyan hangokból, melyek a környezet nyelvében előfordulnak. A baba először az érzelmi töltetet érzékeli a környezet hanghordozásában. A kedves hangokra örömmel reagál, az erőteljesebb hanghordozásra viszont sírással, vagy riadt arccal. Ebben a korban az idegen nyelvű mondatokra hasonló hanghordozás esetén ugyanúgy reagál, mint saját anyanyelvén elhangzóakra. A szavak tartalmi megértését megelőzi adott helyzetnek (a baba testhelyzete, a beszélő személye és hanghordozása, a környezet berendezése) a felfogása, melynek a beszéd csak az egyik összetevője.

Nyolc hónapos kortól már bizonyos helyzetekben elhangzó kérdéseket vagy felszólításokat is megért. Adott hangsor azonos beszédhelyzetben való gyakori megjelenése segíti a beszédmegértést. Tíz hónapos babának pedig már nincs szüksége sem a megszokott környezetre, sem ugyanarra a személyre, hogy az ismerős felszólításokat megértse. A hanghordozás viszont egészen egy éves korig szükséges a szavak értelmezéséhez.

Kilenc hónapos kortól egyre több olyan hangsort használ a baba, mely az anyanyelvében értelmes szó. Ezeket a környezet örömmel ismétli meg, ezért ezek kiemelkednek. Majd lassanként rámutatásra, megnevezésre is használja őket, s egyre inkább jelentéssel is bírnak a baba számára.

Egy évesen a gyermek már egyszavas mondatokban beszél. Ezek gyakran a szituáció egészére vonatkoznak, ezért akkor tudjuk könnyebben megérteni, ha jelen vagyunk az adott helyzetben.
Az artikuláció fejlődését, a beszéd megértését segíthetjük azzal, ha rendszeresen beszélünk a kisbabához. Lehet, hogy a környezetünk megmosolyog minket, ha a gyermekünkhöz úgy beszélünk, hogy ő még nem tud válaszolni, de szüksége van arra, hogy hallja anyanyelvének hangjait. Ha szinte egész nap egyedül vagyunk a gyermekünkkel, akkor is elmondhatjuk neki, hogy éppen mit csinálunk. Ugyanígy, ha öltöztetjük, fürdetjük, pelenkázzuk, beszéljünk hozzá, mondogassuk neki, mi történik vele. Meglátjuk, milyen hálásan fog reagálni szavainkra.

Jó, ha van a napnak egy kijelölt része, egy nyugodt órája, lehetőleg akkor, amikor a babánk ébren van, amit közös játszással töltünk. Ilyenkor kirakhatjuk a szőnyegre és egy-két érdekes játékkal már indulhat is azok közös felfedezése. A hason fekvést jól segíti a Pocifix párna, és a kéz is felszabadulhat a tárgyak megfogására, mert használatával a babának nem kell a saját testét támasztania. A különböző mozgásokkal kísért mondókák nagyon hasznosak, ha már ölben ültethető a baba (tapsoltatók, ujj-játékok, lovagoltatók).

Források: Mérei Ferenc-V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó, Budapest, 1993.
Kuhn Gabriella: A beszédészlelés fejlesztése óvodásoknál és kisiskolásoknál. Iskolapszichológia 20. szám, Budapest, 1991.

Dékányné Kerner Szilvia
végzős gyógypedagógus hallgató
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar