A „hisztivel” a gyermek még gyenge lábon álló személyiségét erősíti, s individuális szabadságáról igyekszik meggyőzni minket és önmagát. Dühkitörései függetlenedési törekvések, s azt jelzik, hogy ő is öntudatos, önálló egyéniség.

A hiszti-rohamok mindig teljes figyelmet követelnek, és a rendszeressé váló, teljes „erőbedobással” zajló dühkitörések előbb-utóbb helyzetkezelő stratégia felállítását teszik szükségessé.

Nem csupán a gyermek miatt, hanem saját stressz-szintünk alacsonyan tartása érdekében is.

Mi is a hisztizés?

A „hiszti” nagyjából azt a helyzetet takarja, amikor a gyermek már nem képes uralkodni vágyain, és egyre inkább belelovalja magát a dühöngésbe. Visíthat, sírhat, rugdoshat vagy kiabálhat, a padlóra vetheti magát, vagy akár begörbítheti a hátát, ha ön fel akarja venni, esetleg még meg is üthet Téged.

A hisztizés tarthat egy perctől akár félóráig is – a megrögzött hisztizőké még tovább is. A gyermek még a lélegzetét is visszatarthatja, hogy felhívja magára a figyelmet. Hogy az eset mindkettőjüket nagymértékben felizgatja, nem kétséges. Ám a kisgyermek nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával, Neked viszont – éveid , felnőttséged tükrében - meg kell oldania egy kínos helyzetet, melyben nagymértékű energiaáramlással kell - akár nyilvános helyen is – szembesülnöd..

Mikor kezdik a gyerekek a hisztit?

A kétéves kisgyermek már rengeteg aranyos dolgot produkál, de azt is el kell ismerni, hogy ez az az idő, amikor a kis szárnybontogató érdekérvényesítő módszerként a hisztihez nyúl, melyet akár egy-két éven keresztül is megpróbál alkalmazni.

Néha már az egy éves kor táján is előfordul, hogy a kicsik, elégedetlenkedve helyzetükkel, rugdosással, visítással, a fejük ütögetésével adják tudtul a világnak, hogy nagyon dühösek. A legtöbb szülő a gyermek kétéves korára már megtapasztalt valamilyen fajta hisztizést. A jó hír az, hogy hároméves korra a hisztizés enyhülni szokott. Ennek oka leginkább az, hogy erre az időszakra a gyermek nyelvi készsége már lehetővé teszi az akaratnyilvánításának egy „társadalmilag elfogadottabb” módját, konkrétan a kommunikációban rejlő lehetőségek kihasználását, illetve a kisgyermek lassan megtanul uralkodni testén, és sokkal kevesebb segítséget igényel olyan feladatok elvégzésekor, mint az öltözködés vagy a mosakodás.

Mi okozhatja a hisztit?

A kiváltó ok lehet nyilvánvaló ingerültség - például amikor elveszik tőle játékát, mert indulni kell valahová. Az érzelmein a kisgyermek még egyáltalán nem tud uralkodni, úgyhogy dühbe gurul, ha nem teheti azt, amit akar. Azt sem tudja még, hogyan kezelje a változást. Fizikai képességei sem állnak még arányban saját óhajaival, ezért például nagyon mérges lehet, amikor nem tud egyedül felöltözni, és hisztizni kezdhet attól, hogy megpróbálsz segíteni, bedugva a gyermek lábacskáját a nadrág szárába. Düh és könny könnyen jön, amikor a kisgyermek fáradt, éhes vagy felingerelték. Olykor nincs is semmilyen ok a hisztizésre, és a gyermek hirtelen mégis hisztérikus visításba kezd, például mikor Te a fogkeféjét a vízcsap alá tartod.

Hogyan kezeljüka hisztit?

1. Semmi esetre se veszítsed el a fejed, ne legyél vele durva vagy ne kiabálj vissza neki – ha bármelyiket megteszi, azt jelenti, hogy elvesztette a csatát. Ehelyett olyannak kell látszani, úgy kell viselkedni és beszélni, mintha valaki megbízott volna a normális állapot visszaállításával.

Először is próbáld megszüntetni a kiváltó okot. Ez nagyjából annyit tesz, hogy legyen kéznél „sürgősségi” étel és ital, valamint játék. Azt is vedd figyelembe, hogy a gyermeki tűrőképesség csak töredéke annak, amit egy felnőtt "elbír", ezért sose vágj neki, még rövidebb útnak sem, ha a kicsi fáradt, hanem előtte pihenjetek egy ideig otthon.

2. Szentelj a gyermeknek elegendő figyelmet, ha az igényt mutat az érdeklődésedre, aktív jelenlétedre. Ugyanis mikor a gyermek úgy érzi, elhanyagolják, könnyen kitör a botrány. Hagyja tehát abba, amit éppen csinál, forduljon oda a kicsihez, játssz vele, beszélj hozzá, vagy olvass neki legalább 10 percig, ha érzed, hogy vihar készül.

Próbálj minél kevesebb feltételt szabni, minimális, ám a „normális mindennapok” működéséhez azért elegendő, világos, egyértelmű szabályzatot felállítani, amelyeket viszont minden esetben – akár konfliktus árán is – be kell tartatni a gyermekkel.

3. Kerüld el, hogy túl gyakran mondj neki nemet. Számos kreatív módja van annak, hogy körbeírjad, mit nem csinálhat a gyermeked. Javasolj alternatívát, vond el a figyelmét egy másik játékkal vagy tevékenységgel.

Mindig jusson eszedbe, hogy kisgyermeked nem akar bosszantani! A hisztik előre kitervelteknek tűnhetnek, azonban tudni kell, hogy a kisgyermekek nem tudnak uralkodni az érzelmeiken.

Nevessetek együtt! Ez nagyon jó módja a feszültség feloldásának, és számos potenciális problémát megold.

4. Vidd el a hisztizés színhelyéről! Ha nyilvános helyen vagytok, és sehogyan sem sikerül a hisztizést leállítani, valószínűleg arra lesz szükség, hogy ölbe vegyed gyermeked és elvigyed a „tetthelyről”. A közönség csak mindkettőtöknek rosszat tesz, és gyermeked megérzi, ha Te egyre idegesebbé és idegesebbé válsz. Üljetek félre valahová, amíg elmúlik a dühroham, és megnyugszik a kicsi. Azután döntsed el, hogy visszatérjen-e a gyermek ahhoz, amit addig csinált, vagy egyszerűen fogjátok magatokat és menjetek haza.

Még ha visít is, tudnia kell, hogy Te a közelében van. Ha otthon vagytok, a legjobb, ha néhány percre kimész a szobából, épp csak annyi időre, hogy a kicsi ne ijedjen meg, és nyugodtan mondjad neki azt, hogy majd visszajössz akkor, ha ő úgy döntött, megnyugszik.

5. Dicsérjed nagyon és öleld át, ha lecsillapodott. Hiszen mindenekelőtt az Te elismerésed és érdeklődésének a felkeltése az, amire a gyermeked vágyik.

Forrás: Galenus