Alvás szakaszok

Az 1930-as évektől kutatják, hogy az alvásban milyen szakaszok vannak, sőt az alvás mélységének, az alvás alatti szemmozgások mérésére is kidolgoztak eljárásokat. Az EEG (elektroencefalográfia) segítségével az agy elektromos hullámtevékenységét grafikus módon is rögzíteni tudják. A hullámok mintázatának elemzésével sikerült az alvás különböző szakaszait megfigyelni és leírni.

Csecsemő alvása

A felnőttek és a csecsemők alvása között azonban nagy különbséget találtak. Különösen az újszülötteknél, a születés utáni első hetekben. Az újszülötteknél talált alvásfajták már a felnőtt alvásminták előzményei, de a szakaszok ideje és sorrendje eltér a felnőttekétől. A két fő szakasz egyikében, a gyors szemmozgásos (REM-) alvási szakaszban fokozott szem- és végtagmozgásokat, az arcon grimaszokat és mosolyokat figyelhetünk meg, a légzés egyenetlen. A másik fontos szakasz, a nem REM- (NREM-) alvás ezzel szemben nyugodt, a baba közben alig mozog, a szemhéj zárva, a szemek mozdulatlanok, a légzése egyenletes. A csecsemők alvásánál az első 2-3 hónapban a kezdő szakaszban REM-alvást találtak, majd ezt követi a NREM-fázis, a nyugodtabb szakasz.  Majd a sorrend megfordul, s ez már a felnőttek alvásmintájára kezd hasonlítani.

Az újszülöttek 16 és fél órát alszanak az első hétben, majd az alvásigényük fokozatosan csökken, de még a negyedik hónap végén is 14 órát töltenek alvással. Hogy ez az anyukák számára mégsem pihentető, az azért van, mert ezt hosszabb-rövidebb megszakításokkal teszik, s a nap bármely szakában ébren lehetnek, a kisbabák nincsenek tekintettel arra, hogy mikor van éjszaka. Bár már eleinte is többet alszanak ilyenkor. A babák, ahogy nőnek, alvási és ébrenléti idejük hosszabbodik, s egyre inkább egybeesik a felnőttek ébrenléti-alvási ritmusával. Ezt a szülők is szabályozzák azzal, hogy minden nap meghatározott időben teszik le aludni a babát, vagy azzal, ha nem veszik fel, ha éjszaka felébred.

Nyűgös baba megnyugtatása

A kisbabák olykor nyűgösek, melynek okát a szülők nem tudják kideríteni. Ez főleg az első két hónapban jellemző, és az esti órákban figyelhető meg leginkább. Ilyenkor a jó szülő sorra veszi, mivel lehetne megnyugtatni (szoptatás, pelenkázás, bebugyolálás, hogy ne fázzon). Peter Wolff 1969-ben végzett kutatásában a nyűgös babák egyik felénél a pelenkázáskor száraz pelenkát adtak vissza, a másiknál azonban a nedveset. Viszont a babák nagy része mindkét csoportban megnyugodott, ami azt mutatta, hogy a baba gondozása hozta meg a nyugalmat, nem a száraz pelenka.

Mások azt vizsgálták, hogy mi a leghatásosabb módja a síró csecsemők megnyugtatásának, hogyan kell tartani a babát (hason, ülő helyzetben, felemelve, mellkashoz ölelve, vagy vállhoz támasztva). Azt találták, hogy a vállhoz támasztott helyzet a legjobb, mert így a környezetét is jobban észreveszi. Síró csecsemők megnyugtatásának további módszere az ölelgetés, paskolás, ringatás, bebugyolálás. Ezekben az a közös, hogy állandó ingerlést nyújtanak a babának, vagy csökkentik a baba saját mozgásából származó ingereket. Ezek közül a bebugyolálást találták a leghatékonyabbnak, a baba szoros becsomagolását takaróval, mert a takaró biztosítja az állandó ingert, a szoros tartás pedig akadályozza a csecsemő mozgását.

Nyugtató hatású még a cumi szopása is, mert ez is állandó ingerlést biztosít és megnyugtatja a főbb izmokat és a beleket. A kutatók szerint két hetes korban a cumi a hatékonyabb, két hónaposan viszont a bepólyázás és a cumi használata között nem találtak különbséget.   
Azt azonban, hogy melyik babánál melyik módszer válik be leginkább, maguknak az édesanyáknak kell kitapasztalniuk.

forrás: Michael Cole-Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 1997.

Dékányné Kerner Szilvia
végzős gyógypedagógus hallgató
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Szeretnéd segíteni a babád mozgásfejlődését?

Akkor ez a baba párna Neked készült!

Olvass róla többet itt!