Miért van az, hogy valaminek, aminek teljesen természetesnek kellene lennie egy anya számára, sokszor szinte pánikszerű állapotba keríti. Gyermekünket szoptatni egy természetes dolog. A nők ezt teszik már az idők kezdete óta, és mégis manapság sok kismama inkább otthon marad, mert félnek, hogy mi lesz akkor, ha kisbabájuk épp egy bevásárlóközpontban lesz éhes.

Hát ez történt velem is. Először is, hadd mondjam el azt, hogy én személy szerint egy eléggé szerény, félénk típusú ember vagyok. Amikor terhes voltam, el nem tudtam volna képzelni, hogy én valaha is nyilvános helyen szoptassak. A társadalom arra "nevelt", hogy nyilvános helyen való szoptatás illetlen dolog.

Be kell, hogy valljam, amikor kórházban szoptattam egyáltalán nem zavart, hogy éppen ki figyelt. Otthon is bárhol, bármikor boldogan szoptathattam, de amikor jöttek a vendégek, még ha családtagok voltak is, én egyből elvonultam egy másik helységbe, ha szoptatni kellett.

Szoptatás nyilvános helyen

Aztán egy nap, a bevásárlóközpont kellős közepén találtam magam éhségtől hangosan síró kisbabámmal. Felmérve a helyzetet, milyen lehetőségek közül választhattam:

- használjam a toalettet, hát ez ki van zárva gondoltam magamban,
- keressek egy üzletet és lehet, hogy megengedik, hogy az öltözőben szoptassak, vagy
- menjek vissza a garázsban parkoló kocsihoz (általában ezt szoktam használni) esetleg
- üljek le a legközelebbi padra és szoptassak ott?

Aznap úgy döntöttem, hogy a kocsi túl messze van, és túl macerás egy öltözőt is keresni, és pláne egyáltalán nem fair a fiammal szemben, hogy megvárakoztassam, míg valahogy kijutok az autóhoz vagy találok valahol egy öltözőt, ahol megengedik, hogy szoptassak.

Szoptatás nyilvánosan kendővel

Így hát lehuppantam egy padra és a kicsi takarója alatt megszopiztattam a fiacskám. Először teljesen félénk voltam. Biztos voltam benne, hogy mindenki engem néz. Miután 5 percig a mellettem lévő virágot bámultam, mert féltem körülnézni, egyszer csak felnéztem. Meglepődve tapasztaltam, hogy a legtöbb ember még észre sem vett, annyira el voltak merülve a vásárlással, hogy fel sem tűnt nekik, hogy egy édesanya ott ül egy padon és épp szoptat. Az a néhány ember, aki észrevett meg csak mosolygott, de egyik sem nézett zavartan vagy felháborodottan. Egy rosszalló mondat sem hangzott el. Sőt, egy anya tinédzser gyerekével még mellettem is ült a padon és észre sem vették, hogy szoptatok.

Hát ez eszméletlenül felszabadító élmény volt. Azt kívánom, bárcsak ne vártam volna ezzel ilyen sokáig. Csak sajnálni tudom, hogy hagytam magam a társadalom által befolyásolni.

Természetesen, megértem, hogy minden helyzet más és más, és lehet, hogy legközelebb nem lesz ilyen "szerencsém", de a lényeg az, hogy az első lépést megtettem, az első akadályt legyőztem és úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal ez csak könnyebb és könnyebb lesz.

Meg akartam osztani ezt az élményt más szoptató anyukákkal, akiknek talán épp ez a kis bátorság "löket" kell ahhoz, hogy megtegyék az első lépést vagy legalább megbarátkozzanak a gondolattal. Mások meg lehet, hogy úgy gondolják ez még túl nagy falat lenne nekik. Mindenesetre, végülis mindenki tegye azt, amit jónak és komfortosnak véll. De ha én meg tudtam tenni, biztos vagyok benne, hogy azt más is meg tudja tenni.

Diszkrét szoptatás: szoptatós kendővel

Kényelmes fekve szoptatás és bukás megelőzés Pocifix-el!

Olvass róla többet itt>>